A vigasztalás Istene: II. Korintus 1. 3-4.

Kedves Testvérek: csodálatos könyv a Biblia. Nem ok nélkül nevezik az élet könyvének. Minden élethelyzetre van benne irányadás, útmutatás. Isten áldott iránytűként adta kezünkbe a Bibliát hogy miként a pusztába eltévedt vándorok ennek az iránytűnek a nyomán haza találjunk az atyai házba.

Most egy olyan igeszakaszt választottam mely a bánkódóknak, szomorkodóknak és gyászolóknak nyújt lelki vigasztalást a földi élet zajos viharos eseményei között. A Szent Igét a második Korintusi levélben találjuk följegyezve az első fejezet 3-4 versében: „Áldott legyen az Isten a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.” Ezek a felolvasott igeversek gyakran még temetésen is szerepelnek igehirdetési alapigeként. Hiszen vigasztalásra szorulókról van benne szó. És vajon ki szorulhat legjobban vigasztalásra? Ha nem az elhunyt kedvesét gyászoló ember?

Azonban nemcsak a gyászolók szorulnak vigasztalásra, hanem egyre több nyomorúságba vagy betegségbe esett ember is. A szegények és betegek az egyedül élő emberek különösen az idősek soraiban egyre több a testi és lelki vigasztalásra szoruló ember. De vajon miért? Azért mert még sokan nem ismerték meg az Úr Jézus Krisztus Atyját a minden vigasztalás Istenét! Egyre többen nyomorognak, keseregnek, ám de még csak eszükbe sem jut, hogy nyomorúságukban, bajaikban a rajtuk könyörülő Istenhez forduljanak segítségért vigasztalásért.

Pál apostol sok szenvedő embernél sokkal hatványozottabban élte át a nyomorúságot és szenvedést, mint Jézus Krisztus hűséges apostola és bizonyságtevője. De Istennél mindig megtalálta a vigasztalás áldott helyét és alkalmát. Nos ezért meri állítani saját példáját a Korintusi gyülekezet elé.

Hogyha van a kedves Testvérek között megkeseredett szívű bánkódó és vigasztalásra szoruló ember legyen az fiatal vagy idős forduljon hittel és bizalommal Istenhez a minden vigasztalások Atyjához, akinél bőséges és kifogyhatatlan a vigasztalás. Sajnos napjainkban is sokan keserűségükben eldobják maguktól drága életüket, mivel bánatukra, fájdalmukra nem találnak segítséget vigasztalást. Mert igazi vigasztalás csak a Mindenható Istennél található. A világ vigasztalása csak annyit ér, mint a súlyos betegnek a lázcsillapítószer. Mihelyt elmúlik a hatása visszatér a fájdalom.

Isten az embert örömre teremtette és nem szomorúságra. De ez a tiszta öröm a bűnbeesés nyomán hamar bánatra, szomorúságra és gyászra változott. Elég, ha Ábel erőszakos halálára gondolunk. Lám Isten, tiltó szava nem volt hiába való. Sem ok nélkül való. Ádám és Éva előre nem tudhatta, hogy a tiltott fa gyümölcsének élvezete ilyen szörnyű tragédiához vezethet.

Hála az Úrnak hogy a szomorúságból is a gyászból is van még kiút. Jézus Krisztus drága váltsághalála által! Ezért mindazok, akik ezt a drága váltságot hit által elfogadják Istentől, azok már ismerik és tudják, hogy szenvedésben, betegségben, nyomorúságban kihez kell fordulniuk.

A hívő ember tudja: a földi szomorúság, nyomorúság vagy gyász csak ideiglenes és csak a földi élet idejére vonatkozik. Ha már az Úrnál leszünk, eszünkbe sem jut. Sem a szenvedés sem a gyász. Ott már örök örömben lesz részünk mennyei Atyánk jóvoltából. Ámen.

Írta: Pecznyík Pál Celldömölk