A reménység az Isten kijelentett igéjére épül. Őreá lehet építenünk, Őbenne nem csalódott még senki. Csak erre a reménységre érvényes a Bibliának ez a megállapítása: "a reménység nem szégyenít meg." Aki magában, az összeköttetésekben, a szerencsében reménykedik, meg abban, hogy majd csak lesz valahogy… az biztos, hogy csalódni fog. Aki az Isten igaz ígéreteiben reménykedik és azokba kapaszkodik, az bizonyos, hogy nem fog csalódni. Ezért van tele a Biblia azzal a figyelmeztetéssel, hogy az élő Istenbe vessük reménységünket és ne emberekbe, ne magunkba, ne a szerencsébe.Az erről szóló sok ige közül csak a 118. zsoltár egy mondatát szeretném idézni, amely azt mondja: "Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint elokelo emberekben bízni."Először csak azt mondja: mint emberekben, aztán hallja az ellenvetést: na jó, nem általában az emberekben, de elokelo emberekben, vezeto pozícióban levő emberekben. Azokban mégis csak lehet reménykedni. Ő csak odatelefonál és elintézik az ügyemet. Nem: jobb az Úrban, mint akármilyen magas pozícióban levő emberben.Mindenkiben csalódhatunk. A hozzánk legközelebb állóban is. Önmagunkban is, mert csalárdabb a szív mindennél, kicsoda ismerheti azt? Istenben soha nem csalódik, aki valóban ismeri Őt, nem egy maga által elképzelt bálványban bízik, hanem az élo Istenben. Aki ismeri az Ő ígéreteit, és azokra épít, nem szégyenül meg.Olyan szomorú, amikor emberek két kézzel megkapaszkodnak valamiben, amirol lehet látni: bizonytalan. Amikor ilyeneket mondunk: majd csak lesz valahogy… Talán ezt is kibírjuk. Meg: hátha utána jobb lesz… Ez mind bizonytalansággal van tele. Aki ismeri Istent és ismeri az Ő ígéreteit, azokban fogódzik meg, az biztos, hogy nem csalódik. Aki tudja, hogy Isten ismeri a teherbíró képességünket és senkit sem próbál feljebb, mint elszenvedheti, sot a próbákkal együtt a kimenekedést is megadja, hogy elszenvedhessük, az minden újabb baj esetén arra gondol: Uram, nálad már most készen van a megoldás erre. Én pedig lehet, hogy nyögve, nyüszítve, de szent kíváncsisággal várom, hogy most hogyan mutatod meg újra a te hatalmadat, és irántam való szeretetedet.Isten hatalmas és mindenható, neki nincs lehetetlen. Isten kegyelmes és szeret minket. Mi fontosak vagyunk neki. Ezek olyan "antidepresszáns tabletták", amik a csüggedésbe, kétségbeesésbe sodródó emberen igazán segíthetnek. Ezeket kell nekünk újra és újra bevennünk. Ezekre emlékeztetni magunkat. A hívo ember reménységét Istenbe veti és ismeri az Ő ígéreteit, egyebek közt ezért is olvassa a Bibliát. Szeretné megismerni, hogy kire bízta magát, vagy kire bízhatja magát még jobban. Mit is mondott Ő? Mi az, amire hivatkozhatom az imádságomban, amire emlékeztethetem Őt? Nem mintha neki lenne szüksége arra, hogy emlékeztessem saját szavára, nekem van rá szükségem, mert a hitemet, a bizalmamat mindig újra támadja sok minden.Mivel az élő Istenbe veti reménységét a hívo, ezért ez a reménység erot ad neki. Gyakran összekapcsolja a Biblia az Istenbe vetett reménységet az erővel. Csak egy igét idézek most is. Ézs 30,15-ben szomorúan mondja Isten a népnek, amely hitetlen volt, nem Istenben reménykedett, hanem egy politikai nagyhatalomban. Velük akart szövetséget kötni, de dugába dolt minden. Azt mondja Isten: "csendességben és reménységben erősségetek lett volna, de ti nem akartátok". Azt mondtátok: lóra ülve futunk, ezért fussatok, de Isten nélkül kell futniuk.Csendességben és reménységben. Isten ígéretet adott, hogy megszabadítja oket, ha hozzá ragaszkodnak. Ezt kellett volna várni. Nem volt türelmük kivárni, nem bíztak Istenben. Azt hitték, Egyiptom erősebb, mint Isten. Akkor próbálják ki, milyen eros. Csendességben és reménységben várni az ígéret beteljesedését - ez tette volna erosekké oket.Miért kap erőt az, aki Istenben reménykedik? Azért, mert biztos támpontja van. Olyanba kapaszkodhat, aki nem rendül meg. Ezért használja a Szentírás ezt a szemléletes képet: a reménység jelképe, szimbóluma a Bibliában a horgony. A hajót dobálja a víz, ideoda dobálja a szél, a vihar, de ha leengedi a horgonyt, az megkapaszkodik a fövenyben, valami biztosban a víz alatt, stabilizálja a hajót.Olyan szép a Zsidókhoz írt levélben ez a mondat, amikor az Úr Jézust hasonlítja ilyen horgonyhoz: "Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben meg akarta mutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az elottünk levo reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya…" (Zsid 6,17-19)Dobálják a viharok a mi kicsi életünket. Újra és újra átéljük, hogy milyen kiszolgáltatottak és tehetetlenek vagyunk. Mennyi bizonytalan tényezo vesz körül bennünket. Odamenekülünk és megkapaszkodunk, és ez a kapaszkodás az a reménység, amit Krisztusba vetünk, ami a mi életünk eros és biztos horgonya. Őbenne kapaszkodhat meg a hívő.A napokban találkoztam egy házaspárral. Elmondták milyen vihar dobálja most az o családjuk hajóját. Az egyik gyereket az iskolából vitték be kórházba, a másikat az utcán érte baleset. Aznap vitte el a nagyit a mento szintén kórházba. Aznap közölték a férfivel, hogy nem olyan biztos, hogy az év végéig alkalmazzák. Olyan jellemzo volt az a mondat - éppen ketten két különbözo kórházba mentek, így találkoztunk útközben - amit a férfi mondott: Mi most annál inkább kapaszkodunk Jézusba.Nyilván ott van sokféle szorongás, meg bizonytalanság a szívükben, de nem a kétségbeesés jellemezte oket. Azt mondja: most különös vihar dühöng, akkor annál inkább kapaszkodunk Jézusba. Az Ő reménységüknek bátorságos horgonya - ahogy itt olvastuk - az élo Jézus Krisztus, akibe meg lehet kapaszkodni. Akit nem látnak, de akiben hisznek, akihez ragaszkodhatnak. Nem tudni, hogy melyik gyerek állapota hogyan alakul, nem tudni, milyen baj várja oket, mikor este hazaérnek, de azt lehet tudni, hogy Jézus él, az övé minden hatalom mennyen és földön, az övéivel van minden napon a világ végezetéig, és nyugodtan rábízhatják magukat, a gyerekeiket, a nagyit, az állást, a kenyerüket, az egész jövojüket. Ilyen gyümölcsei vannak annak, ha valaki élo reménységgel kapaszkodik Istenbe, ha ismeri azt, akibe kapaszkodik. Ha van a reménységnek bátorságos horgonya.Ebből is kiderül már a harmadik, hogy ez a reménység mindig harc. Szakadatlanul küzdenem kell a saját hitetlenségem ellen. Szakadatlanul harcolnom kell azért, hogy merjek bízni Istenben. Ne kételkedjem az Ő igazmondásában. Legyen erom kivárni az Ő szabadítását, és legyek bizonyos abban, hogy nem feledkezik el rólam, hogy Ő holnap is ugyanaz lesz, akinek tegnap megismertem. Nem fog elkésni a segítséggel. Mindig ilyen aggályok rágják a hitünknek a gyökereit: hátha Isten mégsem olyan hatalmas, mint ahogy azt elvileg hiszem. Hátha elfeledkezik rólam, hátha elkésik a szabadítással. Hátha holnap már nem lesz olyan, mint eddig volt. Nyugodtan törölhetjük ezeket a "hátha" szavakat. A helyükre tehetjük: egészen bizonyos olyan, és holnap is olyan lesz vagy még hatalmasabb, még kegyelmesebb.Szép példa a hívők atyja arra, hogy mit jelent az élo Istenben reménykedni. Isten Ábrahámnak ígérte Kánaán földjét. Megérkezik és kiderül: foglalt. Ott már laknak emberek. Ot pedig kinézik onnan. Menjen innen a nagy nyájaival, ne legeltesse le azt a kevés füvet, ami az övéké. Ábrahám csendesen vonul egyre délebbre. Nem érti, de bizonyos abban, hogy az a föld az övé. Miért? Mert Isten megmondta.Aztán Isten azt ígérte: sok utódja lesz. De még egy sem volt, az évtizedek meg haladtak. Most miben bízzék? Nem miben, hanem kiben. Abban, aki ezt megígérte. Hogy fogja megvalósítani? Az az Ő dolga. Ábrahám dolga meg az, hogy ragaszkodjék az ígéretekhez. Hadd olvassam fel ezt a néhány verset a Bibliából, ahol Pál apostol éppen ezt próbálja megfogalmazni. Idézi Isten ígéretét. Isten megmondta: sok nép atyjává teszlek."Ő pedig hitte, hogy Isten megeleveníti akár a holtakat is és létrehívja a nem létezőket. Reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondotta az Úr. Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendos lévén, elhalt már a saját teste, és Sára méhe is elhalt. Isten ígéretét nem vonta kétségbe hitetlenül, sot megerosödött a hitben, dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelol, hogy amit Isten ígér, azt meg is fogja tenni." (Róm 4,17-21)Ezt jelenti reménykedni. Honnan tudom? Meg van írva. A tapasztalat azonban mást mutat. Akkor a tapasztalat ellenére reménykedve hiszem, hogy úgy lesz, ahogy meg van írva.Rendkívül sok erőt ad az embernek ez a fajta reménység. Ezt a harcot nekünk mindenképpen vállalnunk kell, mert küzd a reménységünk ellen az a sokféle csalódás, amit már átéltünk. A velünk született aggályoskodás, sokaknak az alapvetoen pesszimista természete. Sokféle látási zavarunk is összezavar minket, amikor csak a rosszat látjuk, vagy elképzelt veszedelmekre gondolunk. Ezeket mind le kell győzni, mert amirol a Biblia beszél, és amit a Szentlélek kínál a hívőnek, nem "csalfa vak remény", hanem ez a reménység lát. Látja Isten ígéreteit, szakadatlanul azokat tartja szeme elott, és az élo Istenre való tekintettel reménykedik reménység ellenére, a keserű tapasztalatok ellenére is.Ezért van az ilyen ember szívében öröm és békesség, akárhogy csapkodnak is a hullámok. Akinek a szívében a csüggedés uralkodik, az szomorú és nyugtalan ember. Akinek a szívében ez a reménység ver tanyát és ez lesz erosebb és meghatározóbb, az átéli azt, amit itt olvastunk: "a reménység Istene töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel."Az ilyen ember minden helyzetben bizonyos abban, hogy Isten ura ennek a helyzetnek is. Így néz mindig másokra: Isten ad nekik lehetoséget újat kezdeni, változni. Így néz önmagára: Isten elkezdte bennem az Ő munkáját, de még nem fejezte be, és reménységgel várja, hogy mássá lehessen. Így lát még a halálon túlra is, Istennek arra vonatkozó ígéretei is érvényesek.Így valósul meg az, amit szintén ebben a levélben, a megelozo fejezetben ír az apostol, "a reménységben örvendezok legyetek". Mert aki reménységét az élo Istenbe veti, az sose süpped bele a nyugtalanító jelenbe, hanem az mindig kilát, akármilyen gödörbe kerül az élete. Jók a kilátásai, mert reménységét az élo Istenbe veti.Az ötödik, amit megemlít alapigénk, hogy mindezt Isten boségesen adja. "Bovölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által." Olyan bőven, hogy ki is csordul a hívőből ez a reménység és másoknak is tud adni belo. Olyan szépen írja ezt Péter apostol az első levél 3. részében. "Legyetek készen számot adni a bennetek levo reménységrol, ha megkérdeznek titeket, szelíden és tisztelettudóan." (1Pét 3,13-16)Legyek kész továbbadni reménytelen embereknek azt a reménységet, amit én is úgy kaptam. Nem kell oket meggyoznöm, csak adjak számot arról, hogy mit kaptam és mit jelent ez nekem. Mit jelent mindig túllátni a láthatókon. Ki az az Isten, akibe a reménységemet vetem. Milyen ígéreteket adott. Különösen bátorító ez a kis áhítatos könyve Spurgeonnak, az Isten ígéreteinek tárháza. Mindennap egy isteni ígéret rövid és gyakorlati magyarázatát adja. Minden napra gyógyszer egy ilyen csüggeszto és kétségbeejto világban, hogy legyen valóban élő reménységünk.Hogyan lehet a miénk ez a reménység? Szintén Péter leveléből hadd idézzek egy mondatot: "Áldott az Isten, aki újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által." (1Pét 1,3)Aki újonnan szült minket. Ez az élő reménység valaminek a következménye. Ha az újjászületés csodája megtörténik egy ember életében, akkor beköltözik a szívébe ez az élo reménység. Isten erre szül minket újjá. Ezt feltétlenül kapja az, aki új életet kapott Krisztusban. Ezért is hangsúlyos Jézus szava: szükséges újonnan születnetek. Ezt a reménységet csak a Krisztussal szoros közösségben élő hívő kapja.Az újjászületés is a Szentlélek munkája. Mi kell az újjászületéshez? Isten igéje, Szentlelke és a te nyitott szíved. Ebbe ha belehullik az ige, és azt befogadja valaki, a Szentlélek megtermékenyíti az igét, és Jézus élete jön létre egy ilyen magunkfajta, elrontott, reménytelen életű ember szívében. Ez az újjászületés, és akkor kapja az ember az élo reménységet.Az élő reménység és minden egyéb úgynevezett reménység között pontosan ez a különbség, mint az élo fa meg egy kiszáradt fa között. Az élo fa kapaszkodik, a gyökerein keresztül nyomja fel a nedvességet és a táplálékot. Bírja a viharokat. Sokszor több méter kilengése van egyegy ágnak, de bírja, és ha gyümölcsfa, akkor gyümölcsöt is terem.Ha ezt a képet tartjuk magunk elott, akkor az említett öt jellemvonást nyugodtan szemléltethetjük egy élo fán. A hívo ember Istenbe veti a reménységét, benne gyökerezik, erot ad neki, eros a törzse a fának. Vállalja a harcot minden csüggedéssel szemben. Az ágakat tépázhatja a szél, de ha erosek, bírják. Megtermi az örömnek és a békességnek a gyümölcsét, mégpedig olyan gazdagon, hogy másoknak is jut belole. Bovölködik a reménységben a Szentlélek ereje által.Jó lenne, ha ma megtagadnánk Isten elott egy elmondott imádságban minden reménytelenségünket. Megvallanánk, hogy minden reménytelenségünk mélyén bun van. Az a bun, hogy Őt kicsinek tartjuk, mert nem ismerjük igazán, nem bízunk benne. Kérnénk Őt, hogy hadd ismerjük meg egyre jobban, és ezzel az élő reménységgel menjünk tovább az utunkon.Ámen