Téged hívlak, Uram, kõsziklám, ne fordulj el tõlem némán! (Zsolt 28,1a)

A vakok felkiáltottak: "Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!" A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de õk még hangosabban kiáltottak. (Mt 20,30-31)

Olvasmányok: Jel 20,11-15 és Jel 22,16-21

November 22.
[...] még egy példázatot is mondott [Jézus], mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. Így szólt tehát: "Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. Polgártársai azonban gyûlölték õt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk." (Lk 19,11-14)

Keresztelõ János után Jézus maga is az Isten országa meghirdetésével kezdte nyilvános mûködését. "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!" (Mt 4,17) El is kezdõdött Isten országa, pontosabban Isten királyi uralma azzal, hogy Jézus szabadulást hozott a foglyoknak, és evangéliumot hirdetett a szegényeknek. Gyógyításaival pedig helyreállította a bûn által megrontott világ egy-egy részét. Mindezek jelei annak, mennyire más lesz az, amikor újra eljön dicsõsége teljességében, királyi méltóságában.
Visszajövetelének, Isten országa végleges és teljes megjelenésének idejét akkori hallgatói és mai követõi pontosan szeretnék tudni. Õ pedig - éppen mennybemenetele alkalmával - helyre tette az ezzel kapcsolatos emberi kíváncsiságot. Megkérdezték: "Uram, nem ebben az idõben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan idõkrõl és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett." (ApCsel 1,6-7)
Ma is ebben a világkorszakban élünk, Jézus mennybemenetele és visszajövete között. Urunk "távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának" - olvastuk (12. vers). Hozzátesszük, az már az övé, dicsõségét az Atyától vissza is kapta, s a földre való visszatéréséig "ott ül a mindenható Atya Isten jobbján" (Apostoli hitvallás). Onnan várjuk visszatérését s azt az idõtlen idõt, amikor "uralmának nem lesz vége" (Niceai hitvallás).
Addig pedig tudomásul kell vennünk, hogy Urunk minden követõjével együtt ellenséges világban élünk. Hiszen a távozó Jézus után azt üzente a vallástól-Istentõl elszakadó szekularizált, sõt harcos ateista embervilág: "Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk!" (14. vers) Ebben a világban kell Urunkról szólnunk, életünkkel róla tanúskodnunk. Ezt a világot Jézus szeretetével szeretnünk kell, de sohasem szabad azonosulnunk vele. Ez a világ vesztébe rohan Jézus nélkül. Irgalmazzon nekik a felettük is ítélõ mindenható Urunk!

Uram!
Fáj a szívem azokért a barátaimért, akik nem ismernek téged. Taníts meg tolakodás nélkül úgy szólnom rólad, hogy azon elgondolkozzanak! Segíts nekem, hogy életem létedrõl és szeretetedrõl tegyen bizonyságot elõttük! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.